mindfulness alapok
  • Facebookhttps://www.facebook.com/mindfulnessitthon/
  • https://www.linkedin.com/in/gnes-horvth-5610b869/
  • Google+
  • Evernote
  • Pinterest
Miután világossá vált, hogy mi is a tudatos jelenlét (mindfulness), és hogy ez jóval több, mint a meditáció mechanikus gyakorlása, nézzük meg, mi kell ahhoz, hogy magunkévá tegyük a tudatos jelenlét szemléletmódját. Először is nézzük meg a leggyakrabban használatos magyar fordítását a mindfulness szónak.

Tudatos jelenlét

TUDATOS – azaz szándékolt figyelemre van szükség, még pontosabban egy szándékra, hogy jelen legyek. Amikor nincs egy tudatos döntés, hogy most márpedig a jelen pillanat felé fordulok a figyelmemmel, érzékszerveimmel, teljes valómmal, akkor rögtön megtapasztaljuk az elme csapongó természetét. Ha engedjük, az elme azonnal a múltbéli történéseken, eseményeken kezd el rágódni („Mi volt ma a munkahelyen?” „Juj, elfelejtettem virágföldet venni! „„Vajon miért nem köszönt X.Y?” stb.), vagy terveket sző („Be kell még ugranom a szervízbe is a kocsival!” „Holnap lesz egy fontos értekezlet, vajon lefoglaltam a tárgyalót?” stb.). Szándékos figyelem nélkül tehát nem vagyunk képesek a jelenben maradni

Szóval akkor mi is az a mindfulness? A tudatos jelenlét nagyon egyszerű. A megfelelő hozzáállással arra figyelsz, ami éppen most, ebben a pillanatban zajlik, bárhonnan is érkezzenek ezek a tapasztalatok. A megfelelő hozzáállás 3 legfontosabb eleme a kíváncsiság, elfogadás és nyitottság.

JELENLÉT – a szó önmagáért beszél. JELEN VAGYUNK. Azaz nem gondolkodunk a jelenről, nem kommentáljuk az eseményeket, nem minősítjük, nem értékeljük és nem akarunk máshol lenni. Jelen lenni kizárólag az érzékszerveink bekapcsolásával leszünk képesek, azaz oly módon, hogy a megtapasztalható, látható, hallható, szagolható, tapintható világ felé fordulunk.
Nem mindegy azonban, hogyan fordulunk a jelen pillanat jelenségei felé.

A tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlásában kiemelkedően fontos a hozzáállásunk. Hozzáállás a gyakorláshoz, önmagunkhoz és a világhoz. Hozzáállásunk fogja meghatározni, mennyit tudunk profitálni a gyakorlásból, és azt is, mennyire leszel képes energiáidat a gyógyulásod és fejlődésed szolgálatába állítani.

Evvel a hozzáállással fogjuk majd tudni majd bölcsebben megközelíteni az életben felbukkanó problémákat, nehéz vagy kényelmetlen helyzeteket is.

Ez az a hozzáállás, ami segít a bölcs döntések meghozatalában, az önkontroll és a türelem gyakorlásában, az időnk és energiánk bölcsebb beosztásában, segít a lelassulásban és segít egy örömtelibb, pozitívabb életszemlélet kialakításában.
A jelentudatossághoz szükséges helyes hozzáállás vagy szemléletmód 7 pilléren nyugszik.

A mindfulness tanfolyam egy 8 hetes, jól felépített program, melynek során megtanulunk meditálni ÉS elsajátítjuk azt a hozzáállást, amellyel a legtöbbet hozhatjuk ki a gyakorlásból önmagunk számára. Tulajdonképpen a helyes hozzáállás önmagában is a program részét képezi. Segít a gyakorlásban és segít abban, hogy egy gyökeresen új, nyitott és elfogadó attitűddel szemléljük magunkat és a világot.

Ebből a 3 legfontosabb pillér a következő:

Kíváncsiság: Sajnos túl gyakran gondoljuk azt a világról, hogy „ezt már ismerem.” „Ezt már láttam.” Amit ismerünk, afelett túl könnyen elsiklunk, ezáltal nem tapasztaljuk meg az élet gazdagságát.

Mit értek ezalatt? A tudatosság, a figyelem legcsekélyebb szikrája nélkül nyitjuk és zárjuk az ajtót, ülünk be a kocsiba vagy búcsúzunk el szeretteinktől. Közben már a következő pillanatra figyelünk, ezáltal lemaradunk az élet határtalan gazdagságáról. Búcsúzáskor nem nézünk a kedvesünk szemébe, pedig mi a garancia arra, hogy holnap viszontlátjuk? Visszarohanunk, mert nem emlékszünk, hogy lezártuk-e a gázt. Persze, hogy nem emlékszünk, hiszen automatikus mozdulat volt („ezt már ismerem, ezerszer zártam már el gázt, tudom, hogy kell, tehát nem kell figyelnem). Beülünk a kocsiba – és jól beverjük a fejünket, mert szelesek vagyunk, automata üzemmódban élünk, oda sem figyelünk. Már a mozdulatainkra sem. Kiveszett belőlünk a gyerekek frissessége, kíváncsisága, a képesség, hogy az élet hétköznapi, apró dolgait is csodálatosnak és elevennek lássuk.

A tudatos jelenlét (mindfulness) elsajátításával megtanulod és megéled, hogy

Minden pillanat, miden lélegzetvétel különbözik a másiktól. Az élet minden pillanata méltó a figyelmünkre.

Elfogadás: Talán az elfogadó hozzáállás a legnehezebben értelmezhető egy hétköznapi ember számára. Elfogadok egy kinevezést, elfogadom a gyerekem, párom úgy, ahogy van – ez oké. De hogy lehet elfogadni a betegséget, a rossz időt nyaralás alatt, az állásom elvesztését vagy azt, hogy híztam pár kilót?

Az elfogadást azt jelenti: tudomásul veszem. Elfogadom, hogy jelen van az életemben és teljes valójában látom. Teljes valójában, úgy, ahogy van. Nem gondolkodom róla, nem sóhajtozok, hogy ez milyen szörnyű, nem keresek rá azonnal megoldást.
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy szeretem a pluszkilóimat vagy hogy érzelemmentesen fogadom a rossz híreket. Az elfogadás azt jelenti, hogy tudomásul veszem mindazt, ami éppen jelen van. Sokszor rengeteg energiát vesztegetünk el arra, hogy ellenállunk olyan dolgoknak, amik már amúgy is jelen vannak az életünkben. Öklünket rázzuk az udvariatlan vezetőkre az autópályán, kiakadunk az igazságtalan vezetői döntéseken vagy kétségbeesve szidjuk magunkat az elveszett autókulcs miatt. Ilyenkor gyakorlatilag ráerőltetjük a világra, hogy olyan legyen, amilyennek mi elképzeltük. Olykor annyira lefoglal minket a tények tagadása és a mi szempontjaink erőltetése, hogy elsiklunk a fejlődés és pozitív változás lehetősége felett.

Ami jön, engedjétek. Ami megy, fogadjátok. Ennyi az egész.

Nyitottság: A mindfulness gyakorlása arra bátorít, hogy nyisd meg magad a jelen tapasztalásai felé – érkezzenek ezek belülről vagy kívülről. Nem próbálom letagadni és elkerülni a rossz dolgokat, hanem teljes nyitottsággal fogadom, bármi is jöjjön. Mindez nem jelenti azt, hogy soha semmin nem változtatok. Hogyan is tudnék változtatni bármin is, ha nem vizsgálom meg pontosan, mi az, amin változtatni kéne?
Megfelelő nyitottsággal és figyelemmel képes leszel megfigyelni mindazt, ami jelen van az életedben, anélkül, hogy rögtön ítélkeznél és gondolkodnál róla. Egy nehéz vizsga előtt szorongás és pánik helyett („Mekkora szívás! Pont én húztam a legnehezebb tételt!” „Tuti, hogy belekérdez, és akkor elhasalok a vizsgán!”)a kavargó érzelmeimtől hátrébb lépve vehetek néhány tudatos levegőt, megfigyelhetem érzelmeimet, majd megnyugodva összeszedhetem a gondolataimat és talán még kedvesebben is tudok reagálni a tanár szigorú kérdéseire.

Ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest