A Harvardi kutatók meglepő és nyugtalanító felfedezése: a gondolataink nagy része negatív

Egy biztos: a mindfulness meditációt gyakorlók agya tényleg más és tényleg boldogabbak. Honnan jönnek a negatív gondolatok? Miért tör ránk időről időre a szorongás, miért zaklatjuk fel magunkat, amikor elvileg minden rendben van körülöttünk?

Az elkalandozó elme: mit csinál az elme, amikor semmit sem csinálunk?

Mindannyian tudjuk, hogy amikor semmit sem csinálunk (pl. utazunk a metrón) vagy rutintevékenységet végzünk (fogat mosunk, megyünk az utcán), olyankor meglódulnak a gondolataink. A semmittevés vagy fogmosás közben agyunk nagyon is aktív. „Mit kell ma vennem a boltban? Vajon mit akar a főnököm a megbeszélésen mondani? Válaszolnom kell Janka üzenetére!” – azaz a gondolataink mind ránk, az én-re vonatkoznak.

Röviden fogalmazva az elménk jórészt saját magunkkal kapcsolatos dolgok felé kalandozik el. Alaphelyzetben, ha éppen nem kell koncentrálnunk semmire, folyamatosan a saját életünk alakulásával vagyunk elfoglalva.

„Aki tudatában van a szomorúságnak, az nem szomorú. Aki tudatában van a félelemnek, az nem fél. Abban a pillanatban azonban, hogy elveszek a gondolataimban, éppúgy összezavarodom, mint mindenki más.” Sam Harris, filozófus

A tudatos jelenlét (mindfulness) hiányában elveszünk a gondolatainkban
  • Facebookhttps://www.facebook.com/mindfulnessitthon/
  • https://www.linkedin.com/in/gnes-horvth-5610b869/
  • Google+
  • Evernote
  • Pinterest

A tudatos jelenlét (mindfulness) hiányában elveszünk a gondolatainkban

 

Innen jön a szorongás

A Harvardi Egyetem kutatói meglepő és nyugtalanító felfedezést tettek. Egy nagymintás felmérésben (több ezer embert kérdeztek meg) kiderült, hogy ha nemigen van más, ami lekötné a figyelmünket, az elménk elkalandozik és gyakran olyan területekre téved, amelyek valami miatt aggasztanak bennünket. Ez a hétköznapi szorongás alapvető oka. A harvardi kutatók le is vonták a következtetést: „az elkalandozó elme boldogtalan elme”.

A pozitív fókusz

A mindfulness és majdnem minden meditációs technika alapvető és legeslegelső leckéje, hogy észrevegyük, ha az elménk elkalandozik. A figyelem irányításának képessége egyben azt is jelenti, hogy felismerjük, ha elvesztünk a (negatív) gondolatainkban.

Gondolatainkat tehát nem tudjuk pozitívvá varázsolni. Az elme alaphelyzetben gyakran negatív, aggódást keltő területek felé kalandozik el – ezzel mindenki így van. Elvárni magunktól tehát, hogy mindig a dolgok jó oldalát lássuk, fölösleges. Egyetlen dolgot tehetünk: ismerjük fel, ha elkalandoztunk!

Mindfulness meditáció – a gyakorlás fontossága

Az elkalandozás felismerése és a gondolatok elengedése egy képesség – nem fog menni csak úgy, magától. Elhatározni, hogy ezentúl jobban odafigyelünk a kalandozó elménkre, önmagában nem fog változást hozni.

Régebb óta meditálók agyában – és ezt kutatások százai bizonyítják – sokkal erősebb a prefrontális kéreg és a limbikus rendszerhez csatlakozó hátsó cingulum közötti kapcsolat. Beszéljek magyarul és lassabban? A hátsó cingulum felelős az alaphelyzetért, azaz ez a terület aktív, amikor a gondolataink csak úgy jönnek és mennek. A prefrontális kéreg pedig a fókuszért, a stressz csökkentéséért, az objektív megfigyelésért felelős. Amikor ez aktív, az én-re vonatkozó gondolatok elcsendesednek. Minél erősebb a kapcsolat a prefrontális kéreg és a hátsó cingulum között, a prefrontális kéreg szabályzó körei annál nagyobb valószínűséggel gátolják ezt a szüntelen, énközpontú karattyolást, ami betölti az elménket, ha nincs semmi sürgősebb feladatunk.

Ezért nincs más dolgunk, mint gyakorolni a mindfulness meditációt – a figyelem irányítását és visszairányítását. Hogy észrevegyük, ha elmerültünk valamilyen személyes melodrámában és választhassunk, hogy épp a pozitív, vagy a negatív gondolatainkat szeretnénk táplálni.

A mindfulness gyakorlása végső soron ezt hozza magával: lesz választásod! A csendes elme elhozza Neked a békét.

Horváth Ágnes
alvástréner, mindfulness oktató

Mindfulness tanfolyam Budapesten. Részletek és jelentkezés itt:

Pin It on Pinterest