A mindfulness meditáció alkalmazása a hétköznapi életben

Még a kikapcsolódásnak, a kapcsolatoknak, a szórakozásnak is kell, hogy legyen valami célja, értelme. A gondtalan létezés viszont minden cél, értelem és szándék nélküli jelenlét. Erre tanít a mindfulness meditáció.

Mi, emberek, képesek vagyunk még a sportot és a kikapcsolódást is úgy művelni, hogy annak értelme, célja és valami pozitív hozadéka legyen. Azért edzünk, hogy javuljon a keringési rendszerünk és ne hízzunk meg, azért eszünk dolgokat, mert az „csupa vitamin”, azért sétálunk, mert nem tesz jót, ha folyton ülünk stb. Hol van mindebben az élvezet, a valódi öröm? Hol van ebben az önfeledtség, a gondtalan létezés?

Gyakran szoktam irigykedni a turistákra. A hangos, csapatokban vagy kettesével-hármasával vonuló, a forgalmat feltartó, értetlenkedő, csivitelő turisták nem egyszer váltottak már ki belőlem haragot. Pedig titokban irigyeltem őket.

Ők, mivel épp a szabadságukat töltik, elengedik magukat. Kevésbé figyelnek oda másokra, önfeledten, boldogan hajtják a sörbiciklit és nem érdekli őket, hogy feltartják a forgalmat. Hiábavaló, túlárazott csecsebecséket vásárolnak, túl sokat kérdeznek, hangoskodnak, fényképeznek. Van ebben valami pimaszság, valami bűnös gondtalanság… Akár a gyerekek… Hát nem erre vágyunk titokban mi is? A felelősség, az önkontroll, a „helyes viselkedés” elengedésére? Önfeledtségre, arra, hogy hátra dőljünk és csak úgy legyünk?

sörbicikli vidám turistákkal
  • Facebookhttps://www.facebook.com/mindfulnessitthon/
  • https://www.linkedin.com/in/gnes-horvth-5610b869/
  • Google+
  • Evernote
  • Pinterest

Az (idő)hatékonyság árnyoldala

Mi, emberek, hajlamosak vagyunk túlságosan is ésszerűen élni. „Nem én tehetek róla, hogy ilyen sok dolgom van!” – mondogatjuk, és a hatékonyság égisze alatt életünk minden egyes perce be van osztva. Mit mikor csinálunk, kivel találkozunk, mikor sportolunk, milyen (egészséges) ételeket eszünk.

Hiába oktatom évek óta a mindfulness meditációt, sajnos gyakran kapom magam azon, hogy ideges vagyok, ha feltartanak vagy bűntudatot érzek, ha befalok egy sütit. Nem állok le csevegni a fénymásoló mellett és csak este (alvásidőben, értsd. alvás helyett) nézem meg a facebookomat. Beszélgetni, viccelődni, vásárolgatni, csak úgy csellengeni a városban vagy olvasni egy parkban – erre szinte sosincs idő…
Mivel ennyire korlátok közé vagyunk szorítva és megszoktuk, hogy tervezetten, felelősségteljesen és jó célokat szolgálva töltsük az időnket, sokszor a szabadságunk napjai, órái is éppúgy be vannak osztva. Ugyan nem dolgoztunk, de nem is volt a 10 nap skandináv körúton egyetlen percnyi időnk sem. Sokszor a nyaralásból is fáradtabban térünk haza, mintha dolgoztunk volna.

Amikor a túlhajszoltság az egyetlen választható opció

Ezért nem érdemes magunkat hibáztatni. Pici gyerekkorunk óta türelmetlen felnőttek tanították nekünk, hogy minden egyes tevékenységünknek legyen valami célja! Azt tanultuk meg, hogy mindig csináljunk valamit, és szüntelenül törekedjünk a jóra, igyekezzünk jobbak lenni, jobbá válni, jobban csinálni a dolgokat. És úgy általában – csinálni valamit! És miközben dolgozunk, háztartást vezetünk, jobb agyféltekés rajztanfolyamra és köredzésre járunk, annyi minden van még, amit csinálhatnánk! Mennyi tennivaló, és mi sosem érünk a végére! Mintha az, amit éppen csinálunk, feltartana minket. Mintha mindig máshol akarnánk lenni, mást csinálni, amit éppen teszünk, minél hamarabb túlesni feladatokon. És mindig valami felé törekedni, képességeket csiszolni, feljebb emelkedni a ranglétrán, egészségesnek maradni, párkapcsolatot keresni vagy megjavítani, sőt, célzottan, tervezetten kikapcsolódni, nehogy megint teljesen kimerüljünk.

Egész egyszerűen nem tanultunk meg célok, előnyök, szándékok nélkül, egyszerűen csak úgy lenni. Lazsálni, csellengeni, sétálgatni, üldögélni, olvasgatni – mindenféle szándék nélkül. És bűntudat nélkül.

A mindfulness szemléletmódja a gyakorlatban

A meditáció pedig éppen ez: semmit sem csinálni. Abbahagyni a törekvést, a küzdelmet, elengedni a célokat, az „értelmes” dolgok csinálását és csak úgy lenni. Szabadon, tétlenül, áldottan, ahogy Mary Oliver írja.
Vajon hányszor született már meg egy ilyen semmittevős pillanat, amikor csak úgy leültél szusszanni egyet, de rögtön eszedbe jutott, kit nem hívtál fel, mi mindent kell még elintézni, és ücsörgés helyett rögtön a telefonodhoz nyúltál? Tulajdonképpen sosem engedjük meg magunknak, hogy teljes szívvel tegyünk valamit, hogy jelen legyünk.

A „nem törekvés” és a „nem erőltetés” a mindfulness meditáció alapértékei közé tartozik. Valójában éppen ezt hívjuk kezdő szellemnek. Amikor tanulunk valamit, olyat ízlelünk, látunk, hallunk, amit előtte még sohasem, akkor átéljük ezt a kezdő szellemiséget. Amikor valamiben teljesen kezdők vagyunk, akkor még nyitottak vagyunk, naivan, kíváncsian állunk a dolgokhoz. Nincsenek elvárásaink, fogalmunk sincs, mi fog kisülni ebből, milyen hasznot fog ez hozni vagy hogyan válunk egy dologban profivá. Kezdők vagyunk – készen arra, hogy megmutassák nekünk azt a bizonyos új dolgot, kíváncsiak, nyitottak és készen állunk befogadni az új tapasztalatokat. Ez az igazi nyitottság, amit igazából már csak a gyerekeken látunk.

Nemcsak jelen lenni – megmaradni a pillanatban!

A helyzet az, hogy a gondtalan létezést gyakorolni kell. És nem csak azért, mert tulajdonképpen a sok intéznivaló és a mobiltelefon addiktív és mert arra kell törekednünk, hogy „le kell szoktatni magunkat” az internetről. A gondtalan pillanatok minden nap velünk vannak – adódnak a munkahelyen, kollégák jönnek oda hozzánk csevegni, megérezzük a tavaszi szellőt, meglátjuk mi a virágokat. Ebben nincs hiba. A gond az, hogy nem tudunk megmaradni ezekben a pillanatokban. Nem tudjuk átadni magunkat neki, mert már elfelejtettük, hogyan kell. Az elménk folyamatosan elterel és figyelmeztet minket, hogy mi mindenről maradunk le, ha csak úgy kávézgatunk vagy nézelődünk, beúsznak a határidők, a ránk váró feladatok. Beúszik a bűntudat, hogy valami egészségtelen vagy időpazarló dolgot csinálunk, beúszik a szorongás, hogy nem leszünk készen a munkánkkal, beúszik a felelősségérzet, hogy nem engedhetjük meg magunknak a semmittevést, amikor ezer feladat várna ránk. Ezeket az érzéseket meg kell tanulni kezelni, kizárni, elengedni – és a jelenben megmaradni. Átadni magunkat neki, élvezni azt, ami van.

Mindez tanulható.

  • Facebookhttps://www.facebook.com/mindfulnessitthon/
  • https://www.linkedin.com/in/gnes-horvth-5610b869/
  • Google+
  • Evernote
  • Pinterest

Mindfulness meditáció – tudatos jelenlét a hétköznapokban

A mindfulness meditáció éppen abban segít, hogy meglássuk: milyen akadályokat gördítünk a saját utunkba. A mindfulness meditáció során azt gyakoroljuk, hogy képesek legyünk befogadni minden egyes pillanatot, és jelen lenni benne. Vajon hányszor kalandozik el a figyelmünk utazás vagy teregetés közben, és gondolkodunk azon, mi minden történt velünk vagy hogy mit fogunk majd csinálni? Hányszor éreztünk szorítást a mellkasunkban, csak mert eszünkbe jutott, mit is kéne csinálunk, milyennek kellene lennünk és mit kellett vagy nem kellett volna tennünk?

Sétálgatni egy szép parkban – ez a valódi kikapcsolódás. A kertészkedés nem az.

Nem mintha a kertészkedéssel bármi baj lenne. Csak éppen fölöslegesen végzünk kerti munkát, ha aztán nem vagyunk képesek élvezni a virágok szépségét.

Mindfulness tanfolyam indul hamarosan! Részletek és jelentkezés itt:

Horváth Ágnes portré
  • Facebookhttps://www.facebook.com/mindfulnessitthon/
  • https://www.linkedin.com/in/gnes-horvth-5610b869/
  • Google+
  • Evernote
  • Pinterest
Horváth Ágnes, alvástréner és mindfulness oktató. 2013 óta tartok alváshigiénés és mindfulness alapú tanfolyamokat, és vezetői tréningeket. Tudásomat az Oxfordi Egyetemen szereztem. A meditáció és a kognitív terápia pozitív előnyeit kihasználva segítek tudatosabb, összeszedettebb, valóban jelen lévő, érzékeny és bátor emberré válni.

Előadásokban, céges tréningeken, publikációkban, rádióinterjúkban népszerűsítem a mindfulness szemléletmódját. Tudok lassan sietni, munkaidőben kacsákat etetni, a jéghideg Dunában fürdeni. Több, mint 3 éves meditációs tapasztalatom van.

Pin It on Pinterest